Írásaim

Táncold magad egészségesre! 

A tánc gyönyörködtet és megbotránkoztat, elszédít és elvarázsol. Ám ami a legcsodálatosabb, szabadságot ad, mely semmihez nem foghatóan repíti a lelket, és gyógyítóan hat, melyet az új tudomány még csak most fedez fel, ám az őseink mindig is tudatában voltak. 

Hamvas Béla szerint „A világ olyan, amilyen, soha nem volt tökéletes. De hogy részt veszünk-e a létrontásban vagy nem, az már teljesen tőlünk függ”.  A rohanó ritmusú fejlődés, a mérgezett környezet, a titkolt osztálytársadalmi különbségek, a tudatalatti fékezhetetlen valósága, a megfelelni vágyás félelmekkel átitatott jellemtorzulásai, tiltásokkal, önkorlátozásokkal fűszerezve; az elköteleződés hiánya okozta gyökértelenség, a megbízhatatlanság, és önszeretet hiánya, azok a „létrontó betegségek", melyekre hagyományos orvoslással, és módokon nem találjuk a gyógyírt. A tudomány csak önmaga tükröződésében képes vizsgálni az adott problémát, ám összehangoltan a többi tudomány általi vizsgálatokkal és eredményekkel képtelen egyeztetni, közös gyógyító megoldást találni. Így valami mindig kimarad a teljes képletből, aminek középpontjában problémahordozóként, az ember áll.

Az a tény, hogy az ember maga a legfőbb problémahordozó, és a cél, hogy ezektől a világot romboló betegségektől megszabaduljunk, determinálja, hogy először az embert kell górcső alá venni, és holisztikusan, külső-belső tényezőivel, fizikai, lelki, tudati működésével, képességeivel, forma alkotó készségeivel, személyiségével kell foglalkoznunk. Ha ezt nem tesszük meg, elveszítjük a jövőt. Mi magunk emberek fogjuk azt lerombolni. Egyéni, társadalmi, globális ember- és önismeretre van szükség, hogy megakadályozzuk a világunk pusztulását, az általunk okozott „betegségek” életpusztító hatását.

A paradoxon az, hogy a betegséget mi idézzük elő, miközben mi magunk vagyunk azok, akik ettől meg akarunk szabadulni. Mintha a testünkbe épített önpusztító gének és haló sejtek túl akarnák élni a saját halálukat. És mi van, ha pont erről van szó? Szó szerint erről.

Előidézzük az elmúlást, hogy bizonyítást nyerjünk, semmi nem múlik el, csak átalakul, formát vált. Mi lenne, ha ezt meg tudnánk mutatni az embernek, és nem kellene pusztítania azért, hogy megértse, nincs halál. Meg tudnánk tapasztaltatni, hogy nem tarthat meg semmit olyannak, amilyennek most látja, mert a változás örök, és feltarthatatlan folyamat. Viszont formaadóként, összehangolva saját természetét a körülötte zajló világ természetével, már nem pusztítóként, hanem harmóniával teremtőként válhatna a változás tanújává, átélőjévé, örökösévé. Egy ilyen világban ráébrednénk, hogy mi vagyunk önmagunk gyógyítói. Egy ilyen világban áramlással, együttérzéssel, éber figyelemmel a harmónia megteremtésére fordítanánk energiáinkat. Empátiával kapcsolódnánk mindenkihez, és mindenhez, ami körbe vesz bennünket, és tudatában lennénk, hogy minden, ami bennünk van, az nyilvánul meg életterünkben.

A LEMangURIA Tánc pont ilyen. Táncosként ezt pontosan tudom. Mindenki gyógyító, de nem mindenki gyógyít. Mindenki táncos, de nem mindenki táncol.

2000-ben, amikor megalkottam a LEMangURIA önfejlesztő tánc módszert már érzékelhető volt, ám még távolinak tűnt az önpusztítás oly mértéke, mely napjainkban már teljes spektrumban tapasztalható. Az elidegenedés, a természet,- és környezeti pusztítás, az erőszak terjedése világszinten, a fogyasztói társadalom egoizmusa mára már oly mértéket ölt, melyet egyszerűen nem lehet nem tudomásul venni.

A LEMangURIA táncos tudja, hogy mások helyett nem táncolhat, mindenki saját magáért vállalhat felelősséget. A mozdulatok ő belőle indulva közvetítenek érzéseket, gondolatokat, és érkeznek vissza hozzá, hogy újak születhessenek. Az önismeret napjainkra az egyik legfontosabb feladattá vált az egyén számára, hiszen ez sikerének, boldogságának, egészségének, egyensúlyának kulcsa. Ez segíti, hogy képességeit, készségeit felismerje, kreativitását mozgósítsa, hogy rálásson életkörülményeinek alakulásában mekkora felelőssége van. Ráébredjen, hogyan irányítják az embert a programok, sémák, beidegződött mozdulatok, és ezekből milyen új választásokon keresztül tud kilépni.

A LEMangURIA tánc módszerében ott az üzenet: A testeddel nem tudsz vetélkedni. Vagy elfogadod, és ez által uralkodsz rajta, vagy elutasítod, és elveszíted az irányítást, mert ő uralkodik rajtad. Nem a tested által válsz emberré, hanem testben kell azzá lenned. Ehhez lelkedet, és gondolataidat kell testeddel harmóniába hoznod. A testünkben minden emlékezet raktározódik, és már végtelen tapasztalás áll rendelkezésünkre, hogy ezt a folyamatot véghez tudjuk vinni. Ezeket az emlékeket mozdulatokkal elő tudjuk hívni fényképként. A tapasztalásból nyert felismerés fényként világít rá a képre, mely egy rögzült pillanat, program, séma, beidegződés, ám megbújva hosszú távú emlékezetünkben élő tudatalattinkban, kellő potenciállal irányítja tudattalanul életünket. A lélekből táncoló átélve a pillanatot megmozdulja azt, ami belülről sugároz kifelé. Mozdulataival láthatóvá teszi a rejtőzködő válóságot, ami ő saját maga, és alakítja olyanná, amilyenné szeretné, ha válna.

Következtetés képen, amikor mindenben már csak a rosszat látod, félsz, és ellepnek a gondok, elakadtál az életedben, nyomnak a határidők, a gyermeked problémái, és úgy gondolod, rajtad már csak a csoda segíthet, akkor van az a pillanat, amikor mozdulnod kell. A tánc az életbe avatódás misztériuma.

Peter Lovatt - hertfordshire-i egyetem táncpszichológia kutatócsoportjának vezetője - a tánc és a pszichológia összekapcsolásával vizsgálja milyen változásokat indítunk el magunkban, ha táncolunk. Hogyan hat a tánc a betegségekre.

Kutatásai kapcsán teljes mértékben bizonyítottá vált, hogy, ha az iskolai tanóra alatt korlátozzák mozgásukban a diákokat, nagymértékben csökkentik a kreativitáshoz szükséges készségeiket. És azt is bizonyították, hogy a mozdulatok gondolati mintákat közölnek. Összekapcsolnak egymástól látszólag távoli fogalmakat, segítik az értelmezést, és a gondolkodó folyamatokat.

A tánc tehát segíti meggyógyítani, a lelkeddel, testeddel együtt, a gondolkodásod is. Ha a lelked és gondolkodásod egészséges, ugyan hogy pusztíthatnád el azt, ami a legcsodálatosabb a földön, az univerzumban, az egész teremtett világon, az Életet?

Ez az a tantárgy, amit az élet iskolájában újra kell tanulnunk, és, intézményes iskoláinkba be kell vezetnünk. S ha már nem hiszünk az elődeinknek, akkor higgyünk a több évtizedes tudományos kutatásoknak, melyekben kimutatták, hogy az agy minden egyes tevékenysége során megváltoztatja önnön szerkezetét, és folyamatosan tökéletesítgeti áramköreit, hogy az adott feladatokat jobban tudja elvégezni. Ha a táncot a folytonos új tapasztalással összekötjük, akkor mindegy hány éves az ember, új idegsejtek születnek az agyban. Tetten érhető a neurogenezis, melyben az ember újrahuzalozva agyát, képes megfiatalodni, újszerű dolgokat befogadni, és gondolkodását egészségesen tartani.  

Legyen hát választásunk! Engedjük el a mintáinkat, melyek tovább építik az ismerős rosszat, és elavultan próbálnak dacolni az ismeretlen jóval. Táncold magad egészségesre!


Szerző: Semsei Angelika a LEMangURIA önismereti tánc módszer megalkotója, és a LEMangURIA Tánc és Mozgásművészeti Tanoda alapítója.