LEMangURIA a Tudatos Jelenlét Művészete
Önismeret, Kapcsolatteremtés, Önkifejezés
„Nincs jó vagy rossz mozdulat, csak igaz van, vagy hamis. ÉletTáncod magad járod!”
Semsei Angelika
Szeretettel köszöntelek a LEMangURIA® Közösség honlapján!
A LEMangURIA® holisztikus mozdulatművészet testtudatos figyelmet igénylő, rögtönzött, szabad mozdulatok általi improvizációt alkalmazó táncos módszer.
Segíti a cselekvő jelenlét (szabad tánc) általi belső inspirációkkal mozgósított kreatív energiák felszabadítását. Az önkifejezés, az ember személyes történetének integrálódása a világ változásaihoz. Hiszen minden mozgásban van, minden pillanat újat hoz, és a mozdulati nyelv sajátságos átélése által válik nyilvánvalóvá a flow élmény, az egyensúly, a harmónia.
2000. évben született meg a módszer, és 2003. évben kelt életre a LEMangURIA® Közösség, mely úttörő módon, a magyar kultúra és szellemi örökség kincseire építkezve, holisztikus szemléletű mozdulatművészeti közösségként határozta meg önmagát. A tánc világában járatos szakemberek, sportoktatók, egyéb támogató jellegű tevékenységet folytatók, a LEMangURIA szemléletet közvetítve közösségi műhelyeket hoztak létre az ország számos területén, és országhatáron kívül is.
A LEMangURIA® szemlélet és módszer létrehívója Semsei Angelika humánfejlesztő, író, közösségfejlesztő, rekreációs szakember. 2013-ban jelent meg LEMangURIA ÉletTánc c. könyve. 2018-ban kiemelt országos szakmai díjat vehetett át közösségi, nevelő munkásságáért. Oly tanító, akinek gondolatai, tanításai, az ember önvalójához találásához új nézőpontokat, rejtett szellemi ösvényeket képes megnyitni, és ehhez oly módszert alkotott, mely a mindennapokban való megélésekhez valódi segítséget képes nyújtani.
Célunk a mozgáskultúra és a mindennapi mozgás, a tudatosság és a harmóniával teljes élet közötti kapcsolat feltárása, kutatása, erősítése, az inspirációkból születő önkifejezés kreatívan alkotó világának átélése, megjelenítése.
Személyes tapasztalatok
Enikő
Jó volt, hogy ezt az utána következő körben megfogalmazhattam, visszajelezhettem és így tudatosíthattam.
A következő rész elején a vezető a fülembe súgott egy szót, amit (ha jól emlékszem) a táncban megvalósíthattam, vagy arra figyeltem. Ez a szó számomra telitalálat volt, mégpedig a "cselekvés". A vezető nagyon jó érzékkel választotta ki ezt a szót, csodálatosan passzolt az akkori helyzetemhez, igényeimhez, következő lépésemhez. Már pusztán ezzel, hogy ezt kaptam, úgy éreztem, nemcsak engedélyem van rá, hanem "feladatom" is, hogy cselekedjek. Megcselekedjem azt, ami belülről jövő késztetésem a zene hatására. Mostani életszakaszomban ennek nagy jelentősége van, szükségem van minden erőmre, hogy a világban cselekedjek. Ez viszont nehezemre esik, mert valahogy végigkísér egy olyan hozzáállás, hogy csak ott tudok szabadon cselekedni, ahova hívtak, és érzem, hogy helyem van ott, szükség van arra, amit nyújtani tudok. Így nehéz magamtól elindulni valahova. Még a születésem körülményeivel is összekötöttem gondolatban ezt a gátoltságot.
Ezért is volt akkor jelentősége számomra ennek a kezdő üzenetnek: "cselekvés".
Így könnyű volt elindulni, sőt, kifejezetten kalandvágyat éreztem, kedvet a világban való helyem megtalálására. Egyfajta szabadságot, hogy a zenére azt tehetem és ott, ami és akkor jön.
Kevés és rövid interakcióm volt a többiekkel, de számomra ez az egy-egy összenézés, egymás mellett hasonlóan levés teljesen elég volt.
Felszabadító, könnyedséget adó, kreativitásomat visszaadó élmény volt.
A hatása a hétköznapokra: régóta szeretném a napirendemet kicsit felfrissíteni, több építő dolgot beletenni, korábban kelni, következetesebben betartani ezeket.
Ismét belevágtam - mint már annyiszor- de valahogy azóta könnyebben megy, inkább úgy fogalmaznék, hogy több kedvem van hozzá, több reményem van, hogy sikerül - és tényleg vannak sikereim ebben.
Ezen kívül csináltam egy koszorút, amit már régóta terveztem, úgy 3 éve, és most megvalósítottam."
S.E.